Báthory István aláír Vilnóban. 1581. Mária Terézia ellenjegyez. Heil Miksa csillagokat les, és Herman Ottó már készíti is pályamunkáját. Albínó pacsirta. Cím a pakkon: Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár. Itt indul majd nagy útjára. Idősebb Entz Géza csomagol, készül Budapestre. Apáthy István pedig Kolozsvárra. A legfiatalabb professzor, harsogják az újságok. Gondterhelten vonja össze szemöldökét: nincs elég hely az akváriumoknak. Mi végre itt, Kolozsváron, az első tengerkutató intézet az országban, ha nincs hely. Majd lesz! Gelei József Münchenből jelentkezik kétségbeesve: baj van itt a felszereltséggel, bezzeg otthon. Küldjenek hát, esedezik. Móczár László inkább a Biharba indul gyűjteni. A Mikó-kert lombjai zölden susognak, és Soó Rezső mosolyogva sétál a Botanikus Kert sétányain. Szokatlan. Mint Kol Erzsébet kriobiológiája, vagy mint majd egy kötetnyi Hieracium. Jegyzi Nyárády Erazmus Gyula, akadémikus, botanász. A Péterfik, Csűrösék, Gyurkó, Kis Béla, lehetne sorolni, mind, mind. A ‘80-as években az erdélyi magyar irodalom helyét keresték. Erdélyi, magyar. A hely szelleme vagy a szellem helye? Egyszerűbb nekünk, biológusoknak? Van-e jelentősége, hogy Selye János vagy a Megnyitó plenáris előadója, Albert Réka honnan indult? Melyik sarkából a Kárpát-medencének? Igen, persze! És nem. A tudomány nyelve univerzális. De azért mégis! Amikor megkaptuk a megtisztelő lehetőséget a 35. OTDK Biológia szekciójának megrendezésére, akkor arra gondoltunk: íme az alkalom, hogy ezt a várost, ezt az egyetemet, Románia legjobb egyetemét, amit egy orvosbiológusról, a Budapesten is tanító Babeșről és a matekzseni Bolyairól neveztek el, végérvényesen visszategyük a magyar biológusok mentális térképére. Valamit mutatni a múltból és felvillantani a színes jelent, azt a lüktető kavalkádot, amit ma Kolozsvár jelent, ezt a nyüzsgő muszáj-metropoliszt a maga több mint 70.000 diákjával, kisvárosnyi magyar egyetemistájával. Vagy csak beszélgetni a Bulgakov kocsma teraszán, a Rhédey kávéház előtt egy májusi napon. Online-on innen és túl, azonban az ünnep az adott és nem elhalasztható. A tudomány, ez a komolykodó játék, amilyennek lennie kell. A felfedezés izzadságos öröme. A biológus diákok ünnepe, mert ez az övék. Ökológiától immunológiáig, Révkomáromtól Csíkszeredáig. 18 tagozaton keresztül, mint egy láthatatlan fonal, ami összeköt.

Köszöntünk mindenkit Kolozsváron, a Farkas utcából!

dr. Markó Bálint, egyetemi tanár.
rektorhelyettes, ügyvezető elnök